Önértékelés

Önértékelés.

Mennyire nehezen megy, ha egy workshopon, önfejlesztő munkafüzetben, stb. megkérnek rá. Például nevezd meg az 5 legjobb tulajdonságodat. Még ez is nehezen megy, igaz?

Pedig figyeled magad, véleményt alkotsz magadról, ítélkezel magad felett. De mi alapján? Kialakult benned egy belső viszonyítási rendszer, aminek alapjait eddigi életed tapasztalataiból gyűjtötted össze szorgos munkával. Történtek dolgok, tettél dolgokat, mások is tettek dolgokat, te pedig láttad, érezted a hatásukat magadon, másokon, és levontad a következtetést: kialakítottad az önértékelésed. Általában a külső elvárásoknak megfelelően.

Mondok egy példát. A reneszánsz idején, de akár a Viktória korabeli Angliában is a telt női alak volt az ideális.  Ha valaki vékony volt, az betegesnek számított. Külső nyomásra kialakult a belső elvárás. Ez lett a norma, ennek igyekezett minden nő megfelelni. Akkor tájt nem álltak a tükör előtt a hasi zsírt bűntudattal méregetni egy átdorbézolt vacsoraparti után. Ma pont a fordítottja történik, a zsírpárnáink felett búslakodunk. Először még csak búslakodunk, aztán már ítélkezünk. Ítélkezünk magunk felett, ostorozzuk magunkat, mert nem vagyunk képesek a többségi szépségideálhoz tartozni. Szépen lassan, vagy nem is annyira lassan szorongásba, egyéb mentális problémákba üldözzük magunkat. És persze ez nem csak a testsúly esetében működi így: túl magas vagyok, túl alacsony, buta, szőke, nem szőke, nagy orrú, kis orrú, lapos mellű, nagy mellű, ügyetlen. Nincs elég hely a lehetőségek felsorolására.

Eszünkbe sem nagyon jut, hogy kialakítsunk egy egészséges énképet, ami nem ítélkezve, hanem pont elfogadóan bánik velünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem gond, ha 100kg-ra hízunk. Gond, ha egészségügyi kockázata van, gond, ha kényelmetlenül érezzük magunkat, mert nem tudunk lehajolni bekötni a cipőnket. Gond, de nem ok a folytonos önostorozásra.  Feltérképezhetjük az érzéseinket, gondolatainkat, érzeteinket magunkkal kapcsolatban, megengedve magunknak, hogy csak úgy együtt legyünk velük. Megértéssel, kedvességgel fordulhatunk magunk felé. Ez ad egyfajta biztonságérzetet, ami viszont egy olyan belső környezetet teremt, ami szelíd ösztönzést nyújt a változtatásra, ha annak érezzük szükségét.

Az, hogy hogyan beszélsz magaddal, a lehető legfontosabb pontja az egészséges önértékelésnek. Ha szidod magad, ha borzasztó szavakkal illeted magad, csak rosszabb lesz minden. Nem azt mondom, hogy dicsérd magad állandóan, de amúgy igen! Legalábbis sokszor. Merd megveregetni a válladat a legkisebb dolgokért is. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, azt is állapítsd meg, tanulj belőle, és engedd tovább. Ne merült alá, ne hagyd magad elsodorni.

Az önértékelés nem pozitív, nem negatív kell hogy legyen. Egyszerűen legyen reális. Arra már lehet építeni egy jól működő önbizalmat.

Ha szükséged van egy kis támogatásra az önértékelésed reálisabbá tételéhez, ha nem tudod, hogy vágj bele, gyere el a kis csoportos beszélgetéseinkre, vagy egyéni alkalmakra. Ahogy biztonságosnak érzed. Várlak szeretettel.