Minap egy cikk került elém amely arról írt, hogy a kamasz lányok 75%-a szorong az iskolakezdés miatt. Persze amerikai felmérés szolgáltatta az írás alapját, mert magyar adatok sajnos nem állnak rendelkezésünkre, nem készülnek ilyen típusú kutatások. Persze nem én lennék, ha nem készítettem volna egy korántsem reprezentatív felmérést csak úgy kiváncsiságból 2 nappal az tanévkezdés előtt: kamaszokat kérdeztem, többségükben lányt, néhány fiút. Elképesztő, de nálam 100% lett az eredmény.
Nyilván rögtön megkérdeztem az okát is: érettségi éve…, tovább kéne tanulni, de fogalmam sincs mi legyek…, nagyon sok az óra…, rengeteg a házi…, mindig úgy érzem, kevés vagyok…, mindenkinek megy, csak nekem nem…, béna vagyok…, buta vagyok…, utál a tanár…, szadista a tanár…, hülyeségeket kell tanulni…, semmi értelme az egésznek…, nem marad idő semmire…, piszkálnak…, nem fogadnak be…, a szüleim szerint ilyen bizonyítvánnyal nem lesz belőlem semmi.
Persze ezek nagy része még nem a klinikai értelemben vett szorongás, pusztán annyit jelent, hogy nagyon rosszul érzik magunkat a bőrükben egy adott helyzetben. Megjegyzem, ez a helyzet teszi ki a gyerekek/kamaszok életének nagyon nagy részét, és nyomja rá a bélyegét a nap további részére. Szóval ha ez most még csak rossz érzés, a folyamatos kitettség miatt könnyen átcsúszhat tényleges szorongássá, mikor már megjelennek a fizikai tünetek is (ezekről egy korábbi bejegyzésben találsz információt). Az iskolarendszer megreformálása még biztos várat magára, tehát felmerül a kérdés, hogy akkor mit lehet tenni?
Először is el kéne engedni azt a gondolatot, hogy minden diáknak mindenből jónak kell lennie. Ha megengedik maguknak, hogy válasszanak valamit, ami éppen érdekli őket, és abba szívvel-lélekkel belevetik magukat, már nagyon sokat nyernek. Iszonyú nehéz, majdnem lehetetlen eldönteni 18-19 évesen, hogy mivel szeretnének foglalkozni életük elkövetkező részében. Ez olyan terhet rak rájuk, amivel felesleges küszködni. Főleg úgy, hogy a világ veszett tempóban változik, így mire kikerülnek az ’életbe’, már teljesen más kihívásokkal kell szembe nézniük. Tehát mire van szükségük? Irdatlan mennyiségű rugalmasságra, a mostanában sokat emlegetett rezilienciára, és nyitottságra.
Nyitottságra a külvilágra, de talán még nagyobb nyitottságra saját maguk felé. Van a mainstream, amihez úgy tűnhet, tartozni kell, de legalábbis követni. De közben tudod-e ki vagy TE valójában? Mennyire visznek az események, a környezeted, és mennyire vagy te TE? Ha találkozol a valódi éneddel, könnyebben találod meg a saját utadat, egy teljesen új világ nyílik meg előtted. Az is lehet, hogy nem tetszik, amit találsz, de az is a te döntésed, hogy mit kezdesz vele. A világnak rád van szüksége, nem kis robotpilóta üzemmódban működő egyénekre, copycatekre. Te kellesz, a te gondolataid, a te látásmódod, a te ötleteid. És ha adhatod magadat, akkor talán a stressz és a szorongás is alább hagy, elmúlik.
Workshopjaink során megismerheted a valódi énedet, elsajátíthatsz olyan technikákat, melyek segítenek a stressz és a szorongás oldásában. Erre kínálok 8 hetes workshopokat kicsiknek és nagyoknak, koruknak megfelelő kis létszámú csoportokban. Természetesen, ha a workshop nem felel meg, egyéni formában is tudunk dolgozni.
MindMed 